Emlékszem rád, ültél a kertben, mezitláb, azon a széken, amit lefestettem neked kékre...mert az volt a kedvenced. Azon a napon tudtuk meg, hogy te és én, már mi leszünk egy harmadikban. Aztán sokáig nyugalom volt, éltünk, maradtunk, fennmaradtunk... Mirkó már hat, iskolás, te két éve nem vagy már itt...vagy mégis? - Apa! Ha Anya a Mennyországból figyel, akkor csak fejem tetejét látja? - kérdezte. - Anya mindig lát téged, és vigyázni fog ránk...